II. Akik nem jöttek vissza
Heller Ágnes édesapja humanista értelmiségi volt, aki lányát rendkívül felvilágosult szellemben nevelte. Heller Pál Hitler hatalomra kerülése után menekülteknek segített: Heller Ágnes visszaemlékezései szerint tartózkodási engedélyeket szerzett, – „németes kinézetét” kihasználva – többször járt Németországban, hogy hamis útleveleket vigyen német zsidóknak, a háború alatt pedig egy illegális segélyszervezet tagjaként segített zsidó menekülteknek szállást szerezni. Heller Pált alig egy hónappal a német csapatok Magyarországra történő bevonulása után a Gestapo letartóztatta, majd a csepeli internálótáborba került. Utolsó, 1944. június 20-án írt üzenetét a vasúti kocsiból dobta ki; Auschwitzban halt meg, 1945. január 16-án. Végrendeletét olvasva (amelyet Heller Ágnes a Morálfilozófia című könyvében idéz és elemez) egy olyan személyiség képe rajzolódik ki, aki hitt az univerzális erkölcsi törvényben és a jó végső győzelmében. Heller Ágnes csaknem összes vidéki rokona a holokauszt áldozatává vált. Ő maga édesanyjával egy, a budapesti zsidók lakhelyéül kijelölt úgynevezett „csillagos házak” egyikében, majd a gettóban élte túl a német megszállást és a nyilasok uralmát. Túlélésük bátorságuknak és szerencsés véletlenek sokaságának volt köszönhető. 17 éves szerelmét, Bihari Gyurit a nyilasok lőtték agyon, miközben kenyérért állt sorban.
Apám nemcsak hogy nem vallotta magát zsidónak…
„...de úgy érezte, semmi köze hozzájuk, mert neki csak az emberiséghez van köze. Hagyományos felvilágosító volt. A történelem ellen élt. A XX. században időszerűtlen ez a felvilágosító attitűd, és ezt ő maga is tudta. Gyakran emlegette, hogy neki a francia forradalom első szakaszakor kellett volna élnie. Akkor tudta volna, hova tartozik, most viszont nem tartozik sehova. Kívül áll a jelenkori történelmen. Apám a XVIII. század fiaként határozta meg önmagát, és ebben az értelemben nem volt zsidó. Ugyanazt vallotta, amit Lessing Bölcs Nathanja, s amit Hannah Arendt különben joggal helytelenített: »ember vagyok«. Az apámnak ember mivolta, amit univerzalitásnak nevezünk, sokkal fontosabb volt, mint minden más meghatározás. Magyarsága fontos volt számára, abban az értelemben, hogy a nyelvben élt. Ebben semmi születési meghatározottság nem játszott szerepet. Magyarsága választott volt, abban az értelemben is, hogy a nyelvet is választotta. A költészetet is, amelyért annyira rajongott. Folyton magyar verseket szavalt nekem. A zsidóságával azonban hosszú ideig nem tudott mit kezdeni.”
Heller Ágnes–Kőbányai János: Bicikliző majom. Budapest: Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó, 1998. p. 19.
Mikor apámat deportálták…
„...kihajított a vagonból egy kis cédulát, melyre ceruzával ráírt néhány sort, a mi nevünket és lakcímünket. Ezt a papírt valaki felszedte a poros földről, vett egy borítékot, megcímezte, a papírt beletette, a borítékra bélyeget ragasztott és a címünkre elküldte. Így kaptuk meg apánk utolsó üzenetét. Jó ember volt. Mikor apám a csepeli táborban volt internálva, egy ottani munkás hozott tőle levelet és vitt tőlünk számára élelmiszercsomagot. Mikor anyám hálálkodott azt válaszolta: »Ez csak természetes, én szervezett munkás vagyok«. Azóta sem hallottam többé ezt a kifejezést. Gondolom sok más szervezett munkás dolgozott abban a csepeli internálótábor melletti üzemben, de csak ő hozott levelet apámtól. Jó ember volt. Januárban az ostrom idején, az óvóhelyen, mikor egy csecsemő sikoltozó sírása elhallgatott, (tudtuk, hogy éhen halt), egy férfi felkapta és a kis halottal kirohant a pincéből a gépfegyvertűzbe – hátha még lehetne rajta segíteni. Jó ember volt.”
Heller Ágnes: Néhány szó a jó emberekről és a zsidó zsidómentőkről. In: Szombat. Zsidó politikai és kulturális folyóirat. [online: https://www.szombat.org/politika/nehany-szo-a-jo-emberekrol-es-a-zsido-zsidomentokrol] 2022. 05. 13
Kívánom, hogy engem ne gyászoljon senki.
„Sem külsőleg, sem belsőleg. Akik szerettek, gondoljanak rám vidáman – ahogy elindultam az életben tele önbizalommal és hittel az emberiségben. Felejtsék el az utolsó években való énemet, a magamban és a világban bizalmat vesztett emberét. Drága Ági lányom, ha egyszer e sorokat olvasod, gondolj szeretettel apádra. Sok szeretettel indult az életnek, a szeretet volt élete vezetője. Igen, bizonyos, hogy a mai világban (talán a tegnapiban sem) a szeretet nem a legcélszerűbb kísérő az élet viszontagságaiban - a meg nem értés, a szegénység az út, ahová vezet. De azért, leányom, ha rám gondolsz, úgy jusson eszedbe, hogy ha a szeretet útját választod, életed kiegyensúlyozott, harmonikus lesz és csak valamivel több szerencse kell, mint apádnak volt, és nem féltelek Téged. Látod lányom, mindazok dacára, amik az utolsó években történtek, a külső látszat ellenére nem veszítettem el a hitemet. Hitemet abban, hogy a nagy világ, a világmindenség törvényei örökéletűek – a nagy mindenséghez képest parányi Földön botorkáló emberiség törvényei változóak – felkerekedik a gonosz, a léha – de a végső győzelem a jóságé. Minden jó ember egy porszemnyit hozzájárul a győzelem kivívásához. Vagyonom nincs. Ha később szereznék, az mind lányomé avval, hogy feleségem haláláig ő kezelje és haszonélvezze minden számadási kötelezettség nélkül. Temetésem a lehető legegyszerűbb legyen. Pap ne beszéljen. Síromat sem megjelölni nem kell, sem látogatni. Mindazoktól, akiket szerettem és akik engem szerettek búcsút veszek. Tartsatok kedves és vidám emlékezetben. Budapest, 1938. márc. 13. Heller Pál”
Heller Pál végrendelete 1938-ban. Forrás: Hermann Zsuzsa családi archívuma