„Mostanáig megbíztam abban a képességemben, hogy meg tudom különböztetni a helyeset a helytelentől; tőled tanultam, hogyan kell.”
„[A] külső látszat ellenére nem veszítettem el a hitemet. Hitemet abban, hogy a nagy világ, a világmindenség törvényei örökéletűek”
„Tudtam, hogy súlyos neurózisaim vannak, s azt is, hogy a neurózisok az átéltek miatt alakultak ki bennem: ha normálisan akarom folytatni az életemet, muszáj felejtenem.”
„Mindig megmondták, mi helyes és mi nem. Úgy írták le, mit nem helyes tenni, hogy mindenkiben, aki jelen volt, fölmerült a gyanú, ő az, akiről szó van, ő az, aki helytelenül cselekedett.”
„[A]z egyéni érdek és érdekeltség éppolyan fontos, mint a közösségé. Semmit sem tehetünk a közösségért, ha nem vagyunk benne egyénileg érdekelve.”
„A »ködkolostor« ellenére úgy éreztem, teljesen elszigetelődtem, vége az életemnek, képességeim kimerültek.“
„Egy egész életre elegendő erőszakot láttam, így aztán ideológiától függetlenül nem akartam még többel találkozni.”
„Ebben az időszakban kezdődtek a Budapesti Iskola problémái is. Nem Lukács halála miatt alakult így. Az sem rajta múlt, hogy mindannyian különböző problémák felé fordultunk.”
„Filozófiai könyveimben építkezni kezdtem. A világ problémái továbbra is a középpontban maradtak, de összeszövődtek a filozófiai építkezés problémáival.”
„Tisztességes ember leszek, amilyen vagyok, mert, úgy ahogy vagyok, arra rendelem magam, hogy tisztességes ember legyek. Ez igen egyszerű elgondolás.”
„Az elmúlt kétszáz évben mindegyik jelentős európai kultúra vágyódási ciklusokat élt át: a másik hely, a másik kor, az igazi otthon utáni vágyódásét.”
„Az ismeretlen jó ember életet ment, sosem öl. Kezet nyújt, kenyeret ad, szenved attól, hogy mások szenvednek, megteszi értük azt, ami neki kellemetlen, ami neki sokba kerül – időbe, energiába, pénzbe.”